Tóthárpád Ferenc: A gólya
Gólya, gólya, hűtlen gólya nem vagy a barátom!
Minden évben, szeptemberben, hűlt helyed találom.
És, ha végre újra eljössz március környékén,
Egyfolytában csak kelepelsz, senkit sem hagysz békén.
Jól van, jól van! Aggódtam már épp eleget érted!
Vidd nyugodtan, s a gallyakból építs még jobb fészket!
Szállj a lápra, száz a béka, s ezrével van más is,
Nem kell félned, megerősödsz te s a fiókád is.
Aztán menj csak, szállj csak délre! Menj csak, mint a fecskék!
Nélkületek még lassabban múlnak majd az esték.
Ám azért, ha búcsúzáskor lopva visszanézel,
Tudnod kell, hogy emlékképed sokszor felidézem.
Szólj még egyszer, csak annyit, hogy kelep, kelep, kelep…
Kint állunk majd a tornácon, s intünk: Isten veled!
Forrás: https://www.operencia.com/totharpad-ferenc-a-golya/
Bizony-bizony a jelenlegi tikkasztó hőség ellenére a lőrinci gólyák is készülődnek a víztorony tetején. Nemsokára nem láthatjuk már őket a könyvtár parkjában, a Zagyva partján. Épp ezért volt jó ma még hallani az egymást üdvözlő kelepelésüket.
Aki járt
erre nyáron láthatta, hogy idén öt fiókát neveltek. Íme:
https://www.facebook.com/photo?fbid=6503982866314993&set=pcb.6503983682981578
Fotó: Nagy Márti
Visszavárjuk őket jövő márciusban! :-)
