Ma egy kutyát sétáltató hölgy jött be a könyvtárba, aki elmesélte, hogy egy csattanás után egy madár bucskázott le a tetőről a könyvtár Zagyva felőli oldalán. Először csak feküdt, azt hitték elpusztult, ám látták, hogy lélegzik. Elé tették a madáritatót, hátha iszik belőle. Aztán szép lassan talpra állt, és ott pislogott a fűben.
Egy idő után felélénkült, és amikor megközelítettük, felröppent az egyik japán akác fánkra, s a fejét forgatva nézelődött. Kis idő után pedig elrepült.
Egy csóka volt, aki valószínűleg nekirepült a könyvtár villámhárítójának.
Társas, zajos madár, kéményseprő madárnak is nevezik. A párok hűek maradnak egymáshoz, egészen egyikük pusztulásáig. A fészkük csak néhány ágacskából áll, amit faodúba, sziklamélyedésbe vagy épületre készítenek. A tojó általában 5 tojást rak, ezeket egyedül költi ki. Táplálékuk főleg növényi eredetű, de rovarokat, dögöket, ember által hagyott hulladékot is esznek.
A csóka leírása a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján:
https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-cormon
Olvasásra ajánljuk:
Donászy Magda: Csóka, róka, móka
Móra Ferenc: A solymári csóka
(hanganyag is)
Hallgatásra ajánljuk:
A könyveket keressék könyvtárunkban!
